Dr. Pápai Lajos gyori megyéspüspök szentbeszéde


Dicsértessék a Jézus Krisztus! Fotisztelendo Püspök atya, kedves paptestvérek, kedves hívek!
A neves francia költo Paul Claudel, aki egy karácsonyi vesperást hallgatva tért meg a párizsi Notre Dame székesegyházban, írt egy szép verset, Délben a Szuzanyánál címmel. Ebbol idézek:
Dél van. A templom nyitva áll. Belépek.
Jézus Krisztus anyja, nem azért jöttem, hogy kérjek. …Csak azért jöttem, Szuzanya, hogy nézzelek. Claudel azután késobb is vissza visszatért a Szuzanyához, hogy – ahogyan o írta – befejezze a teológiai kurzusát nála. Most Kisboldogasszony ünnepén mi is eljöttünk ide, a Szuzanya kegyhelyére, hogy nézzük Ot, és engedjük, hogy tanítson minket. Elso kérésünk a Szuzanyához: Mutasd meg nekünk Fiadat! Ma sokakat megkísért az Isten nélküli világ lehetosége. De egyben sokan látják annak félelmetes következményeit is. A német filozófus Nietzsche mondta istenkáromló öntudattal: „Hol van az Isten? Megmondom nektek: megöltük Ot, mi öltük meg, ti és én”. De aztán o is hozzátette: De hogyan tehettük ezt? Hová vezetett az út, amelyen elindultunk? Nem szaladunk ki a mérhetetlen semmibe? A nagy orosz írót, Dosztojevszkijt is mindez megkísértette. O is megélte az Isten halálát. Az ateizmus nála is központi probléma lett. Ot is megérintette az emberfeletti ember eszménye. De kiállta a kísértést. Túljutott a nihilizmuson, és megtalálta Krisztus. Dosztojevszkij mindent átélt, amit Nietzsche leírt, de még annál többet is. Dosztojevszkij végül is kimondta: Isten él, Krisztus feltámadt. De minden ember keresi az Istent, akár bevallja, akár nem. De Isten is segítségünkre siet, tudva, hogy istenkeresésünk is megváltásra szorul. Isten is elindult az ember keresésére, és ez a kinyilatkoztatás. A mai ünnep, Szuz Mária születése, az ötödik században kezdodött. Akkor szenteltek Jeruzsálemben egy templomot erre a titulusra. A hetedik században azután az ünnep megjelent Bizáncban, majd Rómában és az egész Egyházban. Kezdettol fogva örömet sugárzó ünnep volt ez a mai. Annak a születését ünnepeljük ma, aki a Megváltó anyja lett. Így születése számunkra az üdvösség kezdetét jelenti. Az elmúlt évben Szent Pál apostolra emlékezett az Egyház. Egyik szerdai általános kihallgatáson a Szentatya, XVI. Benedek is az o megtérésérol beszélt a damaszkuszi úton, az o példáját állította elénk. Üzenetet ugyanis rendkívül aktuális. Szent Pál a pogányok között Jézus Krisztust, az Isten Fiát hirdette. A pogány akkor nem ateistát jelentett, és foleg nem vallástalant. Csak a vallást az akkori pogányok a szokás kategóriájába sorolták. A muveltek már régen nem tartották igaznak a görög-római mitológiát, de megtartották, mint szép szokást. Ez a kettosség, ez a lelki-skizofrénia felmorzsolta a pogány vallást, nem tudott erot adni a mindennapi élethez. Ma is sok ember nem ateista, nem is vallástalan, csak a vallást egyszeruen szokásnak tekinti, vagy pszichológiai igénynek. Ahogy az egyik ember szabadidejében bélyeget gyujt, vagy sportol, vagy énekkarra jár, ugyanígy valaki szabadidejében vallásos. Kettéválasztja az életet. Az ember szabadidejében vallásos, de különben úgy él, mintha nem létezne Isten. Egy idosebb férfival dolgozta teológus koromban egy budapesti kórházban, aki elmesélte, hogy fiatal korában mennyit ministrált, járt templomba. És rákérdeztem: És most? A válasza az volt: Ma már nem szokás. Nemrégiben a TV-ben beszélt egy tudós házaspár – és errol egy vastag könyvet is megjelentetett – hogy milyen a kapcsolat a vallásosság és az egészség között. Nagyon érdekes eredményre jutottak. A maguk módján, vagyis csak a szokásból vallásosak vannak a legrosszabb helyzetben az egészség szempontjából. Majd jönnek a teljesen vallástalanok, és végül az egészség szempontjából legjobb helyzetben vannak azok, akik az Egyház közösségében, az Egyház hite szerint élik a vallásukat, akik tudatosak. De ez értheto is, hiszen Jézus azt mondta: Azért jöttem, hogy életük legyen, és boségben legyen. A maguk módján vallásosak rossz egészégi állapotukat azzal magyarázza, hogy ugyan szeretnének vallásosak lenni, de következetlenül, elkötelezettség nélkül. Ez a belso ellentmondás nem csak a hitüket rombolja, hanem az egészségüket is. Szent Pál egészen mást hirdetett. Azt mondta: Megtanultátok, hogy Jézus Krisztusban van az igazság. Nem hagyományból, hanem meggyozodésbol. A pogányok számára ez érthetetlen volt. Ahogyan nem értették meg a vértanúkat sem. A vértanú aktákban csodálatos dolgokat olvasunk, a rómaiak sokszor jószándékból próbálták a keresztényeket rávenni, hogy dobjanak tömjént a pogány isten-szobrok elé, így megmenthetik az életüket. És a keresztények erre azt válaszolták, nem tehetem meg, mert ez nem igaz. Ezt nem értették a pogányok. Ezt az abszolút újdonságot fogalmazta meg a második századi egyházi író, az észak-afrikai Tertuliánusz: Krisztus magát igazságnak és nem szokásnak nevezte. A Jézusba, mint Igazságba vetett hitünk a történelem folyamán is, de ma is sokféle veszély fenyegeti. Tudjuk, hogy milyen nehéz volt kitartani a hit, a kereszténység, Jézus Krisztus mellett az elmúlt évtizedekben. És azok tartottak ki, és azok maradtak meg, akikben megvolt az egyszeru emberek mély hite, akik imádkoztak. Olyanok, mint akik a búcsúkra eljárnak, akik huségesek maradtak Jézus Krisztushoz. A Szent Péter bazilikának a fopapja, Marchisani bíboros, tartott lelkigyakorlatot az olasz televízióban, és ott mondta el a következo történetet. A hetvenes években a Szovjetunió távol-keleti részén egy fiatalember beiratkozott az iskolába. Nagyon jól tanult ezért kiemeltél, és elküldték az akkori Leningrádba, hogy ott tengerésztiszti foiskolára járjon. Itt is egészen kiváló volt, ezért onnan is kiemelték és egy egészen különleges rendori szakasz vezetését bízták rá. A legveszélyesebb bunözoket kellett felderíteniük. Ebben is nagyon jó eredményt ért el. Egyébként teljesen vallástalan életet élt, úgy nott fel, hogy errol nem is hallott. Majd behívatták, és azt mondták neki, hogy most még veszélyesebb bunözoket kell neki felderíteni, a hívoket. Megkapták címeket, és sorra derítette fel magánlakásokban a hívok csoportjait, akik összejöttek imádkozni. Ott elkobozták tolük a Bibliákat, és nagyon sok durva és kegyetlen dolgot vittek végbe. Egy ilyen alkalommal, egyik családi házban, ahol többen imádkoztak, megfenyegette oket, hogy ezt többet ne tegyék, megdöbbentette egy fiatal lánynak, Natasának, a bátorsága, aki azt mondta, hogy mért bántasz bennünket, hiszen nem teszünk semmi rosszat. Rádöbbent, hogy ezek nem félnek, ezek nem ijednek meg. Egyszer, amikor ugyanígy bement egy magánlakásba, hallotta, hogy egy idos néni épp oérte imádkozik. És elkezdett gondolkodni: honnan van ezeknek ehhez bátorságuk? És amikor visszatért a laktanyájukba, akkor a titokban a Szentírásból kitépett két lapot bedugta a belso zsebébe, mert ok egymást is figyelték, így félnie kellett. Majd elkezdte olvasni. Lukács evangélium ama szakasza volt, amikor Jézus a Mi Atyánkot tanítja az apostoloknak. Elolvasta és azt mondta, hogy mit kell ettol félni, hiszen ebben csodálatos szép dolgok vannak. A másik lapon, amit találomra kitépett, ott pedig arról beszél Jézus, hogy ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; attól féljetek, aki a testet és a lelket is a kárhozatba tudja dönteni. És akkor valamit kezdet megérteni, hogy honnan is a bátorságuk. Majd eldöntötte, hogy elhagyja ezt a munkát, visszairatkozott az egyetemre és befejezte. Akkor o már tudta, hogy mit akar tenni. Egy tengeralattjárón szolgált, és amikor Kanada partjainál jártak, megszökött és kiúszott a partra. És ott bement az elso templomba. Nem tudta, hogy milyen templom, mert nem nagyon ismerte ezeket, és arra gondolta, hogy azt az Istent akarja, imádni, akit Natasa imádott. Késobb megtérése után készítettek vele interjúkat, sok helyen beszélt megtérésének történetérol, sot elkezdte emlékeit is megírni. Egy alkalommal, amikor az utcán ment, négy kigyúlt testu fiatal lépett mellé, és kifogástalan orosz nyelven azt mondták neki: Hallgass, vagy elpusztulsz. O azonban továbbra is beszélt mindenrol. Majd egyszer, amikor mentek érte a szállodába, ott találták holtan, kezében egy pisztoly, megjátszva, mintha öngyilkos lett volna, de mindenki tudja, hogy kivégezték. És akkor kiadták azt a könyvet, amelyet félig-meddig már meg is írt, amelyben megírta az Istenhez jutásának történetét. A könyvnek azt a címet adta: Bocsáss meg, Natasa. Leírta megtérésének egész történetét, az író neve helyett csak annyit írt: Az üldözo. Kedves testvérek. Mindebbol jól lehet látni, hogy hatalmas üldözések voltak és vannak a világban Krisztus Egyháza ellen. És tulajdonképpen azok tudnak megmaradni, és azok tudnak másokat is Krisztushoz vezetni, akik mély meggyozodéssel meg merik vallani Krisztusba vetett hitüket, akik számára O nem szokás, hanem maga az Igazság. Ahogyan Szent Pál írja a Timóteus levélben: Mert jön ido, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat. Az igazságot nem hallgatják meg, a meséket azonban elfogadják. Az elso kérésünk tehát a Szuzanyához, hogy mutasd meg nekünk a Fiadat, az Igazságot, Jézus Krisztus. Második kérésünk: Mutasd meg nekünk a szent családot, családjaink példaképét! Példakép számunkra a Szuzanya családja is, Joakim és Anna, de még inkább a Szentcsalád, Szuz Mária, Szent József és a gyermek Jézus. Már Mikeás próféta – hallottuk az elso olvasmányban – a legkisebb törzsrol, Efratáról beszélt, melynek Betlehem volt a legfobb városa, s amely törzsbol származik majd a Messiás. Az evangéliumban is Jézus nemzetségtáblája van az a szakasz elott, amit az elott hallottunk, és ez is jelzi, hogy a Szuzanya is Isten választott népébe van belegyökerezve. Az Isten Fia is egy emberi családban akart megszületni. Szent Pál írja a szentleckében: O saját elhatározásából választotta ki oket. Ha a Szentcsaládot nézzük, egy dolog világos lesz, a gyermek Jézus, bár Isten Fia volt, emberi természetében, emberségében a Szuzanyától és Szent Józseftol tanult meg sok mindent. Úgy nott fel, hogy megtapasztalta iránta és egymásiránti szeretetüket. Tolük tanult meg imádkozni. Ok vitték el a jeruzsálemi templomba. Példájuk által, tolük tanulta meg a munkát, a fegyelmet, a csendet. Ahogyan Szent Lukács szépen összefoglalja: Jézus gyarapodott bölcsességben és kedvességben, Isten és az emberek elott. Ugyanez áll a mi keresztény családjainkra is. A gyermek az emberi viselkedés alapjait, de a hitbol fakadó életet is a családban tanulja meg. Mikor hittanból hallja azt, hogy Isten szeret és megbocsát, ezt csak akkor tudja valóban elhinni, ha a családjában is megtapasztalja szülei szeretetét, azt a biztonságot, hogyha hibázott, de bocsánatot kért, megbocsátanak neki, és ugyanúgy szeretik. Ha arról hall, arról tanul, hogy a szentáldozásban Jézus asztaláról részesülünk, sot örök boldogság azt, hogy asztalhoz ülhetünk Isten országában, azt csak akkor tudja elképzelni, ha a családban is van közös étkezés, közös asztal, amit körülülnek és örülnek, ha valaki részt vehet benne. S hogy a kisgyermek még nem érti a rokoni kapcsolatokat, de már ismeri a nagyszüloket, nagynéniket, unokatestvéreket, tudja, hogy hozzájuk tartozik. Ugyanígy a vasárnapi szentmisén is. A kisgyermek még nem érti a szentmisét, de már megtapasztalja a templomi környezetet és tudja, hogy itt o otthon van. Fiatal házaspárt látogattam meg egyszer, és az édesapa mondta, hogy kisfiukat egészen kiskorától elvitték a templomba, de néha azon gondolkodott, hogy nem fölösleges-e ez, hiszen még nem ért meg a misébol sok mindent. Éppen akkor cserélték náluk a gázpalackot. A gyerek ott állt és nézte, és amikor a gázpalack tetejét lecsavarták, mivel ott állt, a kezébe nyomták. Megfogta a gázpalack tetejét, ami olyan, mint egy pohár, és hangosan elkezdte mondani „Igyatok ebbol mindnyájan, mert ez az én vérem helye”, és elmondta szó szerint az átváltoztatás szavait. Édesapja mondta, hogy akkor értették meg, hogy bár még kicsinek tunik, de számára rendkívül fontos, hogy gyerekkorától megszokja, hogy a templomban o otthon van. És milyen törés, milyen lelki-skizofrénia a gyermeknek, amikor rádöbben, hogy például édesapja nem jár templomba. A Szentcsalád példája fontosabb, mint valaha. Ugyanis ma az istentelen világ szeretné lerombolni a házasságot és a családot. Értheto, hogy miért. Ha tönkreteszik a családokat, uralkodni tudnak az embereket. Az Olasz Püspöki Kar elnökét, például, halálosan megfenyegették. Pontosan azért, mert ki mert állni a férfi és a no kapcsolatán alapuló keresztény házasság eszménye mellett. Meg is fogalmazták, hogy ma Európában egy katolikus, keresztény ellenes inkvizíció muködik. A devianciákat már nem tényként említik, hanem példaképp emlegetik. A keresztény házasság eszményét pedig emberellenesnek minosítik. És sajnos mindez ránk, keresztényekre is hatással van. Hányan és hányan jelentik ki önzo módon, hogy nem kötök házasságot, élvezem az életet. Hány és hány fiatal nem ismeri az oszinte barátságot, a tiszta szerelmet, ami a házasságra, mint csodálatos élethivatásra készít elo, és amit az Úr Jézus szentségi rangra emelt. Ugyanez a lelkület van a gyermekáldástól való félelem mögött. Amirol a zsinat azt mondja, hogy szégyenletes buntett, a még meg nem született emberi élet kioltása. De hála Istennek, vannak jó példák is. Ma is vannak tudatosan élo keresztény fiatalok, akik a házasságra, mint hivatásra készülnek. És nem lepodnek meg, ha mások kinevetik oket. Hiszen ez számukra természetes, akikben pedig nincs meg a keresztény hit, azok el sem tudják képzelni, hogy így is lehet házasságra készülni. Vannak olyan fiatalok, fiatal családok, akik Isten áldásaként fogadják a gyermekeket, és keresztény módon nevelik oket. Egyszer meglátogattam egy fiatal orvos házaspárt gyerekeikkel, beszélgettünk. A gyerekek nem bírták, csintalankodtak, rosszalkodtak. Rászólt az édesanyjuk, majd az édesapjuk, de csak tovább rosszalkodtak, nem bírtunk beszélgetni. Egyszer az édesapjuk megszólalt: Gyerekek, ha nem hagytok bennünket beszélgetni, akkor este nem imádkozhattok velünk. Egyszerre csend lett. Akkor még nem értettem meg, hogy mit jelent ez náluk. Másik alkalommal, amikor meglátogattam oket, akkor láttam, hogy este meggyújtják a gyertyát, amikor gyerekek mennek lefeküdni, letérdeltek, elmondták az esti imát, és utána mentek lefeküdni. S akkor eszembe jutott, hogy ezeknek a gyerekeknek mondják az iskolában, hogy csak a tanulatlan emberek vallásosak, hiszen ok a szüleiktol tudják, rajtuk látják, hogy ok sokkal többet tudnak, mint az egész iskolájuk együttvéve. Felnott megtérok – hál Istennek, nagyon sokan vannak ma – fiatalok, egyetemisták, gyerekkorukban nem kaptak vallási nevelést. Most ok jönnek: Szeretnék keresztény lenni. És így kezdik a beszámolójukat: Én sajnos otthon nem kaptam keresztény nevelést. Majd ezeknek a fiataloknak a gyermekei elmondhatják szüleikrol, amikor megkérdezik, hogy mit köszönhetnek nekik, hogy mindent. És végül, kérjük Szuzanyát, hogy mutassa meg Szent Fia Egyházát! Jézus Krisztus nagy ajándéka az Egyház. Az Egyházban maga Krisztus él tovább köztünk és bennünk. Mégis sokszor halljuk azt a megjegyzést, hogy Jézus igen, Egyház nem. Ezalatt az értik, hogy Jézust messzirol csodáljuk, nézzük, de az Egyház tele van emberi gyarlóságokkal, ahhoz nem akarunk tartozni. Pedig tulajdonképpen ennek örülnünk is kellene, hiszen ha az Egyház emberi gyarlóságokkal van tele, akkor az azt jelenti, hogy abban mi is beleférünk. Azonban egy sokkal lényegesebb kérdésrol van szó. Jézus Krisztusban, az Egyház testében tudom csak felismerni Ot, mint Isten Fiát. Hiszen Szent Pál mondja: Senki nem mondhatja, hogy Jézus az Úr, csak a Szentlélek által. Vagyis csak Jézus Krisztus testében, az Egyházban, amit a Szentlélek éltet. Aki Jézust a Szentlélek nélkül, az Egyház nélkül vallja meg, az csak embert tud benne látni, az Egyházban pedig legfeljebb egy emberi szervezetet, jótékonysági egyesületet. Így már csak azt hiszi el Jézus tanításából, ami neki tetszik, és így valójában már nem is Jézus Krisztusban, hanem csak önmagában hisz. A hitet, a keresztény hitet ugyanis az Egyházban kapom, az Egyházban vallom meg, és a keresztséggel leszek az Egyház tagja. Akkor van értelme, ha teljesen elkötelezetten vállalom. Fiatalok kérdezték egyszer tolem: Mit várok tolük, keresztény fiataloktól? Azt válaszoltam, hogy bátran legyetek azok, akik vagytok, vagyis Krisztus Egyházának tudatos tagjai. Kedves testvérek! Ezekkel a kérésekkel fordulunk ma itt a Szuzanyához ezen a csodálatos kegyhelyen. Vasárnap délelott Magyarországnak a nemzeti kegyhelyén, Mártaverebély-Szentkúton miséztem. És ott most arra emlékeztek, hogy húsz évvel ezelott történt, hogy a ferences atyák újra visszakapták a kegyhely vezetését. És kitettek egy könyvet, amelybe mindenki beleírhatja azokat a kéréseket, amelyeket a Szuzanyától kér. Elsonek engem kértek. És én azt írtam bele – mivel a papság megszentelodésének az évében vagyunk – hogy a Szuzanya közbenjárására, újuljon meg lelkileg a papságunk, és hogy legyenek szent papi hivatások. És azt kérem a kedves testvérektol, akik itt jelen vannak, hogy ezért imádkozzanak gyakran. Azok a fiatalok pedig, akik úgy gondolják, hogy az Úr Jézus oket erre a csodálatos hivatásra hívta, azok ne féljenek az O követésére indulni. Paul Claudel versével kezdtem. Említett versét így fejezi be: …mert dél van, s mert híveid e napon ma itt lehetnek, és mert te mindörökre itt vagy, egyszeruen mert te vagy Mária, egyszeruen mert dicsérhetjük létedet, Jézus anyja, legyen hála neked! Ámen!

Egyházmegyei Ministráns tábor Doroszlón

„Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya” Augusztus 10-14-ig Doroszlón, a Szuz Mária Kegyhelyen rendezték meg Egyházmegyénk számos helységébol érkezo, mintegy 50 egynéhány ministránsának táborozását. A ministránsokkal Ft. Verebélyi Árpád a kegyhely ore és Ft. Szakály József oromi atya foglakozott. A gyerekek a naponta bemutatott szentmisén való részvétel mellett (egyet a Szt. IMRE templomban mutattak be) a lelki gyakorlatok és ministráns foglalkozáson kívul különbözo ügyességi játékokban vetélkedtek, az egyik napon az olaszországi gróf hoteljének medencéjében is fürödhettel, és meglátogatták a falu nevezetességeit.
Az elso napon ft. Baráth Gábor moholi plébános mutatott be szentmisét, melynek keretében arra sarkallotta a gyerekeket, hogy Szent Lorinc példájára ok is legyenek kitartóan állhatatosak az oltári szentség kiszolgálásában. „Aki nekem szolgál, aki nekem ministrál azt becsülni fogja az Atya” – idézett az evangéliumból Baráth atya. – A mennyei Atya megbecsülése, az egy ministráns jutalma. Ezt kell magatokban tudatosítani. A táborozás elso napján kérjük védoszentünket Szt. Lorincet, aki szintén szolgája volt a szegényeknek, hogy ebben a szolgálatban ami vállaltatok magatoknak legyetek kitartók és egyre jobbak. – hangoztatta Ft. Baráth Atya. A táborozás zárónapján, pénteken 10 órai kezdettel, ft. Verebélyi Árpád, ft. Szakály József oromi és ft. Elharth Róbert atyák, s nem utolsó sorban a ministránsok „seregével” ft. Msgr Konc István mutatott be szentmisét. Örömét fejezte ki, s megtiszteltetésnek tartotta, hogy itt lehetett. Megyéspüspökünk üdvözletét tolmácsolva, ígérte, átadja a gyerekeknek püspök úrhoz intézett köszönetét, s az üzenetet, hogy kicsit sem bánták meg, hogy eljöttek a táborba, nagyon jól érezték magukat. Zsunyi Tibor másodéves kispap, aki tavaly is itt volt a táborozáson, vagyis a ministráns találkozón, ötödmagával Temerinbol érkezett. – Annak ellenére, hogy az elso napon megismétlodo záporeso áztatta sátorunkat, nem keseregtünk, az itt töltött ido nagyon jó hangulatban telt el. – mondotta, Ft. Verebélyi Árpád atya, mindenkinek köszönetet mondva azzal búcsúzott, (ha nem elobb, akkor) a jövore a Rómában rendezendo ministráns táborozáson találkoznak újra. Dautbegovics Zoltán

Kegyhelyfelújítás

A doroszlói szentkúti kegyhelyről, a zarándokhelyről már számtalan krónikás írt. Minden évben beszámolunk a szentkúti búcsúról, arról a két szeptemberi napról, amikor tömegesen érkeznek ide a hívők és mindazok, akik lelki bántódásukra gyógyírt keresnek.

Három évvel ezelőtt egy fiatal pap érkezett Doroszlóra, a temerini Verebélyi Árpád. Dr. Pénzes János megyés püspök őt nevezte ki a Kegytemplom és a Szentkút őrévé. Ezen sokan csodálkoztak, mert mindaddig idős, tapasztalt pap volt a Szentkút őre. Maga Verebélyi atya is meglepődött a püspök döntésén. – Az első évben nem sokat tehettem e közösség, pontosabban Gombos és Doroszló érdekében, mert kinevezésem évében, 2006-ban katona voltam. Civil szolgálatos ugyan, de Topolyán, így csak hétvégeken lehettem itt. Az atyával a doroszlói plébánián beszélgetünk. A faluban hallottam, hogy ez az épület lakhatatlan állapotban állt, amikor Verebélyi Árpád ideérkezett. A hívek segítségével teljesen felújították, kicsinosították. – Féltem kissé, hogy miképpen fogad a falu, ugyanis megszokták az emberek, hogy idős papjuk van. Az az önzetlenség, ahogyan a parókia felújításában részt vettek, számomra elegendő volt ahhoz, hogy esetleges félelmemet, kételyeimet elűzzem. És egyben bátorítás is, hogy a parókia tatarozásánál sokkal nagyobb vállalkozásba kezdjen, a Szentkút felújításába. A kegyhely honlapján láttam azokat a terveket, amelyek a már felújított zarándokhelyet mutatják be. Impozáns tervek, bátor vállalkozás – állapítottam meg. – Nagy fába vágtam a fejszét, nem tudom, hogy sikerül-e megvalósítanom az elképzeléseimet, de az a tény, hogy a Szentkút felújítása nemcsak az egyházat foglalkoztatja, hanem az itteni magyar közösséget is, felbátorít. Igaz, ma még több az ígéret, mint a konkrétum, de már ezt is haladásnak tartom. Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének javaslatára 2007-ben Doroszlón találkoztak a vajdasági magyar önkormányzatok polgármesterei, azzal a céllal, hogy megbeszéljék, mit tehetnének a kegyhelyért. Kern Imre, Szabadka akkori polgármestere azzal az ötlettel állt elő, hogy próbálkozzanak a Tartományi Nagyberuházási Alapnál. Ezen az összejövetelen a polgármesterek abban is megállapodtak, hogy mindenki az önkormányzat erejéhez mérten támogatja a Szentkút felújítását. – A találkozó eredményes volt, ugyanis a kegyhely felújítására 26 millió 800 ezer dinárt hagyott jóvá az Alap. A pénzt még nem kaptuk meg, ugyanis nagyon elhúzódott a különböző urbanisztikai és egyéb engedélyek beszerzése. Tavaly október derekára minden létező engedélyt megkaptunk, ám ekkor az alapból azt üzenték, sajnos a kassza kiürült. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kapjuk meg a pénzt, esetleg csak azt, hogy kissé kevesebbet ér majd, mint mondjuk tavaly októberben. Azt az ígéretet kaptam, hogy február 20-a után előleget kapunk, amelyből megvásárolhatjuk az anyagot az építkezéshez. Az atya elmondja, hogy a zarándokok adományaiból 2007 őszén elvégezték a Kegytemplom teljes szigetelését. A magyarországi Szülőföld Alaptól is kaptak kétmillió forintot, amelyen háromszáz öntöttvas padlábat csináltattak. Szabadka tíz kandelábert adományozott a kegyhelynek, Zenta viszont félmillió dinárt ígért, ám ez a pénz sem érkezett még meg. A többi magyar önkormányzatból még semmilyen ígéret nem érkezett a Szentkút őréhez. Az ígéretek közé lehet még sorolni az apatini polgármesterét is, aki traktoros fűkaszálóval fogja megajándékozni a kegyhelyet. Most ugyanis a hatalmas térség füvét motoros fűnyíróval tartják rendben. – A szentkút felépítését három fázisban képzeltük el. Az első fázisban arra összpontosítunk, hogy kielégítsük az ide érkező emberek alapvető igényeit, hogy le tudjanak ülni biztonságosan, hogy ne szakadjon le alattuk a pad, hogy ne legyen vizes a pad, hogy ne fázzanak fel, és hogy legyen rálátásuk a liturgikus eseményekre, amelyek a szabadtéri oltárnál történnek. A szabadtéri oltárnál ötezer ülőhelyet tervezünk. A Szülőföld Alaptól kapott pénzen vásárolt padlábak ennek a felét biztosítják. A kegyhely mellett több mint két hold földet vásároltunk, itt parkoló lesz. Egyelőre herét vetettünk bele, így száraz időben ráhajthatnak az autóbuszok, de esős időben nem. Tervünk, hogy e térséget lebetonozzuk, ez azonban a legtávolabbi terv, ugyanis ekkora tér lebetonozása nagyon drága. A parkolóra azért van szükség, hogy ne a Kegytemplom előtt parkoljanak az autóbuszok. Egyrészt a kis teret bezsúfolják, másrészt pedig a motorok zúgása zavarja a misét. A kegyhely közvetlen közelében van a csatorna. A mellette levő térség a Vajdaság Vizei Közvállalat tulajdona. Kétszer kérvényeztem, hogy engedélyezzék a csatornapart területének használatát. Oda ugyanis egy sétálóövezetet képzeltem el padokkal, ahova elvonulhatnak a zarándokok, ahol csend van és lelkileg elmélyülhetnek, ahol lelki beszélgetést lehet folytatni. Jelenleg ugyanis nem lehet a kegyhely területén olyan helyet biztosítani, ahol csend van. A különböző árusoktól, a motorok zúgásától az egész kegyhely állandóan morajlik. Kicsi a gyóntatószék is, és mivel kicsi, sok ember van körülötte, akik gyónni szeretnének, ezért ez a tér is zajos. Ezért gondoltam a csatorna partjára. A Vajdaság Vizei Közvállalatból válaszoltak a levelemre, nem utasítottak ugyan el, de nem is biztattak különösebben. Majd meglátjuk – ez volt válaszuk lényege. Végül mondjuk még el, hogy Verebélyi atya tervei között szerepel egy zarándokház építése is, ahol nemcsak megszállhatnának az ide látogatók, hanem főtt ételt is kaphatnának. A konyha egész éven át elláthatná a magukra maradt doroszlói idős embereket is. A doroszlói szentkúti kegyhelyet minden évben több mint húszezer ember keresi fel. Nemcsak szeptember havában a kétnapos búcsúra zarándokolnak ide tömegesen Vajdaság minden részéből és külföldről a hívők és mindazok, akik a kút vizétől várják a csodát, hanem az év folyamán többször is, szinte minden héten érkezik ide valaki. – Ez a hely vallási szempontból, egyházi szempontból különös kegyelettel bíró hely. Az ember itt találkozik, találkozhat olyan megnyugvásforrással, amely kihat az életére. Az itteni magyarságnak különösen fontos helye a Szentkút, egyrészt azért, mert egy ősiséggel bír. Nagyon komoly ősiséggel. Már az 1300-as években emlegetik, azóta zarándokhely. Az utóbbi években pedig egyértelműen a vajdasági magyaroknak, és nem csak a keresztény vallásúaknak egy jelentős, talán a legjelentősebb találkozási helye. Lelki felüdülésünk központja.
Németh Zoltán

Felújítják a Szentkutat?

Kicsi a kegyhely, sok a látogató Doroszlón

A doroszlói Szentkút Vajdaság egyik leglátogatottabb búcsújáró helye, ahol évente megközelítőleg 15–20 ezer zarándok fordulhat meg. A szentkúti búcsút két nap alatt akár 10 ezer ember látogatja, ezért égetően fontos lett a kegyhelyet a mai kor igényeinek átalakítani, tudtuk meg ft. Verebélyi Árpád atyától, a kegyhely őrétől.

Az Árpádok korában Bajkút község állt a kegyhely területén, amelyet Nagy Lajos király 1382-ben a budai klarissza apácáknak ajándékozott. A török időkben elpusztult a falu, a kútja viszont megmaradt, amelyhez a hívő nép 1792-óta óta zarándokol. A plébánián az 1807-től vezetett Napló tudósítása szerint ebben az évben a Szent Szűz jósága által a vak Zablóczki János visszanyerte látását, miután megmosdott a kút vizében. A gombosi fiatalemberrel történt csoda után a kút zarándokhellyé vált. A kegyhely jelenlegi kápolnája a sorban a negyedik, amely 1874-ben, az előző kápolna beépíttetése során nyerte barokk stílusú, két karcsú tornyú, 500 férőhelyes templom alakját. A Szabadkai Egyházmegye 1968-ban hivatalos kegyhelyévé nyilvánította, majd a megemelkedett zarándokok száma miatt 1973-ban kibővítették a kegyhely udvarát, és elkészítették a szabadtéri oltárt, illetve használhatóvá tették a zarándokházat. Mára viszont az épületegyüttes nem tudja megfelelőképp ellátni feladatát, és alapvető újításokra van szükség, mondta Verebélyi Árpád atya, aki második éve Doroszló, illetve Gombos plébánosa is egyben. – A bővítésre már régóta szükség van, mert kicsi a hely, és szükség lett volna egy vizesblokkra is, de az elmúlt évtizedekben nem volt lehetőség nagyobb beruházásokra, politikai okok miatt. Az épületeket olyan mértékben kell átalakítanunk, hogy legalább az elfogadható minimumot kiszolgálják. Az alapvető baj az, hogy sokan látogatják a kegyhelyet, és ennek ellenére kicsi a hely. Igaz, a zarándoklat látogatottsága időjárásfüggő, az idén például 7 ezer ember látogatta meg a kegyhelyet a regisztrációk alapján. Paskai bíboros 1999-es látogatása során például 17 ezer látogatót jegyeztek fel. Kisebb búcsúkon pedig kisebb, 300-400 lelkes tömeg van jelen. Egyébként nem csak a magyar nemzetiségűek tartanak itt búcsút, hanem más nemzetiségűek, horvátok, szlovákok, németek, és szinte mindennap érkeznek látogatók személygépkocsival vagy szervezetten, autóbusszal, akár vajdaságból, de Magyarországról, vagy akár Németországból is. A kegyhelyen milyen munkálatokat terveznek? – Talán a legfontosabb a szabadtéri oltár, valamint a hívek ülőhelyének teljes felújítása az oltár előtti részen, az utak, illetve a villanyhálózat teljes átalakítása és a szentségi kápolna felújítása, szigetelése, festése. A kültéri világításhoz tíz öntöttvas kandelábert ajándékozottSzabadka városa, illetve Kucsera Géza akkori polgármester. Az oltártól a Szentkútig pedig egy díszburkolatú úttest fog vezetni. Mindez csak az első fázist jelenti, de a továbbiakban fontos lenne megoldani, hogy legyen egy zarándokház, ahol a hívők adott esetben meg tudnak szállni egy éjszakára. Ugyanakkor szükség van parkolóhelyek kialakítására is. Biztosítanunk kell a tömeg számára a megfelelő higiéniai feltételeket, amik sajnos nincsenek meg. A mozgáskorlátozottak számára is létre kell hoznunk a feltételeket az alapvető szükségleteikhez, illetve megoldani a közlekedésüket. A zarándokok részére egyfajta étkezdére is szükség van, hogy az elemózsiájukat kulturált módon fogyaszthassák el, és ne tömegnyomorba torkolljon az étkezés. Felvetődött a kérdés, hogy tényleg szükségünk van-e egy ekkora horderejű építkezéshez, mert igaz, a búcsú nagy horderejű, de utána mindez fenntarthatatlan. Ezért a Dunatáj Egyesülés Nyugat- Bácska Régiófejlesztéséért Civil szervezettel karöltve egy mindennap üzemeltető étkezdét, népkonyhát szeretnénk létesíteni, amellyel a környéken élő idős, beteges embereket el lehetne látni élelemmel, és a fiataloknak így munkát is tudnánk biztosítani. Nem szólva arról, ha mindez megvalósulna, nagy előrelépést jelenthetne a falusi turizmus számára is. Ki támogatja a munkálatokat? – Különböző vajdasági települések, a magyar politikum és a Vajdasági Magyar Szövetség karolta fel a fejlesztési tervünket, így a közbenjárásuk által a Tartományi Nagyberuházási Alap közel 27 millió dinár támogatás folyósítását hagyta jóvá, ami fedezné a kezdeti költségeket. Az ötletünkkel először különböző települések polgármestereit kerestük fel, hogy ki tudna hozzájárulni tervünkhöz. Mindez valahogy Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének fülébe jutott, akinek a kezdeményezése révén leültünk, és megbeszéltük, mire van szükség, valamint ki miben tud támogatni bennünket. A projektet és a pályázatot a Dunatáj civil szervezet elnökségének doroszlói tagjai dolgozták ki: Pelt Ilona, Diósi Viola és Mészáros László. A támogatást viszont még nem kaptuk meg, így még nem tudom, hogy mikor tudnánk nekikezdeni a felújításoknak. Diósi Árpád

Ifjúsági búcsú volt Doroszlón

Világosságod küld el Az Isten az embert boldogságra teremtette Az elmúlt vasárnap, szeptember 14-én Ifjúsági búcsú volt Doroszlón, a Szűz Mária Egyházmegyei Kegyhelyen. A Világosságod küld el jelmondattal szervezett találkozón Vajdaság területéről mintegy 5OO fiatal volt jelen. A délután egy órakor kezdődő délután egy tanév kezdő találkozó volt, amelynek keretében a fiatalok az ismerkedés után, a liturgikus programok mellett különböző játékokban vehettek részt. Az ünnepi szentmise este hat órakor kezdődött, amit számos pap társa közreműködésével a kegyhely őre ft. Verebélyi Árpád mutatott be.

A miséző atya köszöntő beszédében arra kérte a Jó Istent adjon erőt és kitartást a tanuláshoz, jó tanárokat akik segítenek a szellemi és a lelki növekedésben. Egyebek között annak az óhajának adott kifejezést, hogy a Mária iránti szeretettel, az Igen Asszonyával ez a találkozás közelebb vigyen egymáshoz, s a Mindenható Istenhez. A szentmise előtt ft. Utcai Róbert csantavéri plébános köszöntötte a fiatalokat és további megjelent zarándokokat, a Kegyhely őrét, ft. Verebélyi Árpád atyát, a találkozó társszervezőjét, ft. Serfőző Levente plébánost, aki a szentmise keretében elmondott prédikációban a Szentírás, vagyis Biblia üzenetére hivta fel a fiatalok figyelmét. Mint hangoztatta az Isten az embert boldogságra teremtette, amit nem a földhöz ragadottságában, hanem az Istennel való közösségben találja meg. Hogy ismerjék az Istent, ismerhessék az Istent, teljes mértékben ismerni kell a Szentirást. A Bibliából merített válasz jó útra vezeti az embert, s biztos célba érést eredményez. Az ünnepi szentmise áhítatosságát fokozta a kúlai Kis Cecilia kórus, valamint a szabadkai Ébredés elnevezésű egyházi zenekar, amelyeket ft. Utcai Róbert atya külön is köszöntött. A rendezvény külön színfoltja volt amikor a fém karikáktól megszabadított, több száz, fehér és sárga ( Vatikán zászlóját jelképező) léggömböket a magasba engedték, amivel gyakorlatilag a bűntől ( a fém karikától, mint tehertől) való szabadulást fejezték ki. Dautbegovics Zoltán

Kisboldogasszony születésnapi ünnepség Doroszlón

Valószínűleg az égben is a “Happy Birthday”-el köszöntötték

Szűz Mária születése napja alkalmából, szeptember 7.-én és 8.-án az idén is mintegy öt-hat ezer hívő zarándokolt el a doroszlói Szűz Mária kegyhelyre. Az ünnepi magyar püspöki szentmisét ft. Dr. Seregély István érsek egri érsek atya mutatta be. A papság sokasága több tiz lobogó, doroszlói és gombosi Mária-lányok, vállukon a Szűzanya szobrával, harangszó kíséretében vonult a szabadtéri oltárhoz, ahol ft. Szakály József plébános vezette kórus a hívőkkel karöltve, a Máriát dicsérni hívek jöjjetek- címűt énekelte.

Dr.msgr. Pénzes János örömét fejezte ki ft.dr. Seregély István érsek atyának, hogy immáron másodszor is eleget tett a meghívásnak. Az érsek úr üdvözlő beszédében minden résztvevőt köszöntve annak a gondolatának adott kifejezést, hogy akik valamennyien Nagyasszonyunknak tiszteljük Jézus anyját, eljöttünk, hogy boldog születésnapot kívánjunk. – Nem valószínű, hogy angolul beszélnek a mennyországban, de valószinüleg a “Happy Birthday”, boldog születésnapi jókívánságtól hangos ma az ég, és ennek a visszhangja csendül a mi ajkunkon amikor ezen a napon, Kisboldogasszony ünnepén, Isten oltára előtt az Ő tiszteletére ajánlyuk fel ezt a szentmisét. Kérjük, hogy járjon közbe értünk az Ő drága Szent Fiánál és megmaradjon fölöttünk oltalma. Tegye eredményessé munkánkat, őrizze otthonunkban a békességet és a szeretetet, adjon erőt a minden emberi élettől elválaszthatatlan keresztjeink hordozásához – mondotta az érsek úr. Ft. Verebélyi Árpád a kegyhely őre köszönetet mondott az érsek- és a megyéspüspöknek, aki évek hosszú során át jön el és járul hozzá a Szűzanya születése napja megünnepléséhez, továbbá a köz életi személyiségeknek akik megpróbálnak segíteni ezen a közösségen. Honatyáink közül jelen voltak: – Pásztor István a VMSZ elnöke, tartományi gazdasági titkár, Nagy Ferenc és kedves neje Magyarország szabadkai Főkonzulja, Kern Imre a tartományi Nagyberuházási Alap alelnöke, Szilágyi Dorottya a VMSZ ügyvezető alelnöke, Csóri Róbert Kishegyes-, Pék Zoltán Zenta polgármerstere, Bús Ottó tartományi képviselő, Beszédes Ernő a Magyarkanizsa-i KT alelnöke, Lovas Ildikó, Szabadka Művelődési Tanácsosa, Csikos János tartományi segéd titkár, Péter István a Dunatáj Civil Szervezet elnöke, Szrdics- Nagy Natália polgármesteri asszisztens, Pelt Ilona Tartományi képviselő, a Dunatáj CSZ titkára, Nemanja Delić, Zoran Miler Zombor KT elnöke, illetve alelnöke, s végül, de nem utolsó sorban Holló Róbert a doroszlói HK elnöke. – Mindannyiuknak hálával és tisztelettel adózom az áldozat vállalásért, s remélem hogy a közeljövőben hozzáfoghatunk a kegyhely felújitásához, s hogy jövőre már a rekonstruált kegyhelyen ünnepelhetjük a Szűzanya születése napját – hangoztatta a kegyhely őre. A hívők valamennyien szívesen jönnek. – Van egy ima csoportunk, mondja az egyik megkérdezett. – Eljöttünk megköszönni a Szűzanya segítségét . Hat-hét éve járunk ide, itt van a férjem és a kislányunk is – mondja. Dr. Kovács László Miskolcról érkezett. – Ott dolgozom mint orvos, egyébként Bácskiskún-i, Kalocsa melletti helységből származom. Nagyon érdekelnek a bácskai részek. Tavaly jártam Aracson. Szeretek búcsúkba járni, s mivel tudom, hogy Kisboldogasszonykor van Doroszlón a magyar nép nagy búcsúja, elterveztem, hogy eljövök. Velem jött az anyukám és a bátyám is. Jövetelemet felajánlom a családomért, a katolikusságért, a magyarságért és a magyar nemzet egységéért. Szerdai Jolán Óbecséről érkezett. – Az embernek mindig van valamilyen öröme-bánata, amit a Szűzanyával szeretnék megosztani. Busszal jöttünk, az unokám is itt van velem. – mondja. – Téged hogy hívnak? – kérdezem a kislányt. – Engem? Szerda Zsófi a nevem, mondja, s még azt is megtudom tőle, hogy VII. osztályba jár, kitűnő tanuló, s hogy jövőre is elfog jönni. Gál Magdolna a férjével és a gyermekükkel, valamint az édesapjával és az anyósával jöttek, Kishegyesről. – Minden évben eljövünk, hogy hálát adjunk a Szűzanyának amiért egész évben vigyáz és óv bennünket, s kérjük, hogy sose hagyjon el. Dautbegovics Zoltán

Férfi búcsú volt Doroszlón

Igazi férfi aki Isten szándékát követi

Augusztus 31.-én a Szentkúti Kegyhelyen, mintegy 300, a vidékről érkező, s a helybeli hívők részvételével megtartották a Férfiak hagyományos búcsúját. Az érkezést követő gyónási lehetőség után ft. Sztrikovits János fő esperes ismertette Szent Pál élet útját. A keresztút után a h1vők szentmisén vetek részt, amelyet msgr, dr, Ladocsi Gáspár Esztergom-Budapest, számos pap társa segédletével mutatott be.

Ft. Verebélyi Árpád a kegyhely őre köszönetet mondott a püspök úrnak, hogy a meghívásnak eleget téve eljött Doroszlóra. Válaszában az Atya örömét fejezte ki, hogy ott lehet a Szűz Mária kegyhelyen, s nem utolsó sorban, hogy eljöhetett kedvenc költőjének Kosztolányi Dezső szűlőhazájába. Szentbeszédében a püspök Atya a férfi ideálról szólva Józsefet állította példaképül, aki nem hagyta el jegyesét, mert bízott Istenben. Akit igaz férfinak tartanak az követi Isten akaratát és szándékát, akiben ott van lélek bátorsága, kitartása. A bátorsághoz és a kitartáshoz szükség van a kialudhatatlan reményre is szükség van. A férfitól elvárják, hogy gondviselő legyen. Az Istent és az Atyát is úgy h1vjuk: Gondviselő Atyánk/ . A Mária Kegyhelyen kérjük Nagyasszonyunkat, hogy álljon a magyar férfi mellett, mert bárhol élünk magyarok Mária mindig segíteni fog. Ezer évig mellettünk volt, a jövőben is velünk lesz. – Ha sokszor nem is törődtünk Vele, Ő velünk maradt. A magyar férfi társadalomnak Szűz Mária példájára a legnagyobb támasz mindig a mellette lévő édesanya, vagy feleség.- hangoztatta. A Szentkút (ak)-ról szólva elmondta, hogy Mária tiszta vizet ad, ami az élet forrása, s mint mondotta, a nagy élő víz számunkra maga Jézus Krisztus, amit Ő adott nekünk. Ezért becsüljük meg ezt az értéket, amit Máriától kaptunk. A víz nem csak örömet szerez, gyógyít is bennünket, s a megszentelésnek eszköze is a víz, amire nagy szükségünk volt és lesz továbbra is. – Legyünk olyan Mária tisztelők amilyenek őseink voltak, ne engedjük hogy olyan hagyományok burjánzanak amelyek az élő vizek forrásától és kútfejétől el akarnak szakítani bennünket. – mondotta végezetül a püspök Atya. A zarándoklat a pápai- és a magyar himnusz éneklésével ért véget Bolyos István és kántor társai vezényletével.Dautbegovics Zoltán

Egyházmegyei ministránsok táborozása Doroszlón

Augusztus 11-től 14.-éig Doroszlón, a Szüz Mária kegyhelyen rendezték meg az egyházmegyei ministránsok első táborozását. A mintegy 40 gyereket, papokat és további egyházi méltóságokat ft. Verebélyi Árpád a kegyhely őre köszöntötte, – A ministráns találkozón való részvétellel megtanulhatjátok, átérezhetitek mit jelent az oltár szolgálata. Akkor majd odaadóbban, hűségesebben tudtok odafigyelni az oltári szolgálat teendőiben.

De ne csak a lelkesedés tápláljon benneteket, hanem az is, hogy minél odaillőbben, egyházunk liturgiájához minél hűségesebben tudjátok az oltári szolgálatot ellátni. – mondotta többek között atya. Az érkezés utáni ismerkedés és sátor verés után követő szentmisét ft. Baráth Gábor atya mutatta be, ft. Szakály József, Mester Dániel diakónus közreműködésével, ezen kivűl ott volt még Cseh Szilveszter , Zsunyi Tibor,Világos Miklós. A lelki gyakorlatok, különböző labdajátékok és vetélkedőkön kívül a gyerekek mindennap szentmisén vettek részt. A keddi szentmise előtt a gyerekek megtekintették a falu nevezetességeit, majd a Szt. Imre templomba mentek, hohol ft. Szakály József mutatott b. Szentbeszédében Szent Imre élet útjára utalva a zsoltárból vett idézetre hívta fel a figyelmet „Uram tanits meg tetszésed szerint élnem”. A harmadik napon ft. Verebélyi Árpád atya, majd a záró napon Vecserin Szlávkó megyéspüspökünk képviselőjeként mutatott be szentmisét. A gyerekek nagy örömére Co’ Pietri Arvedi olasz gróf lehetővé tette számukra, hogy a Doroszlói moteljában lévő medencében fürödhessenek. A gyerekek, Mészáros Félix és Szanka Flórián szilágyi, Kollár Szabolcs Oromról , Peity Bertalan Gombosról és mindahány kérdezett nagyon jól érezte magát s felejthetetlen élményekkel tér haza, csakúgy mint Varga Albert Temerinből érkező ministráns aki nyolcadmagával érkezett: – Nagyon tetszett a tábor, sokat tanultunk, játszottunk, barátkoztunk. Ez úton is köszönetet mondunk a szervezőknek, s a grófnak is, hogy lehetővé tette számunkra a medencéjében való fürdést. Remélem, hogy jövőre is eljuthatok a táborba. – mondotta, A szentmise utáni közös ebéd előtt a táborozásban résztvevők valamennyien névre szóló Emlék lapot kapott, ezen kívül a csoportban való szereplés eredményétől függően egy-egy tábla csokoládét, cukorkát kaptak ajándékba. Dautbegovics Zoltán

István király kardja Doroszlón

Augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján Doroszlóra érkezett István király kardja. Az ereklyét hozó Tasnádi Gábor és Hodrócki Róbert urakat, sok számú hivő jelenlétében Szentkútnál ft. Ft. Verebélyi Árpád a kegyhely őre köszöntötte. – Azt hiszem mindannyian érezzük, hogy Szent István királynak ez az ereklyéje az összetartozás jelképe, s remény a jövőbe az előttünk álló időkre.


Szent Iisván ezzel a karddal vívta ki népének a szabadságát, és teremtette meg országát. Kicsi község vagyunk, de megmaradni és jövőt építeni akarunk… Isten megengedte, hogy Szent István országában, hazájában és földjén magyarul, nemzeti múltunkat ünnepelve élhetjük mindennapjainkat. – mondotta az atya. A színvonalas alkalmi műsor a Szózat éneklésével kezdődött, a templomi ifjúsági kórus előadásában, Klem Valéria vezetésével. A Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület Vegyes kórusa Wilhelm József vezetésével alkalmi dalokat adott elő. A templomi énekkar egyházi énekekkel járult hozzá az ünnepi műsorhoz. Az irodalmi csoport tagjai Lennert Timea, Risztity Anita, Novák Arnold és Dékány Máté szavalatokkal lépett fel. Wilhelm József Szent István, Szent Imre herceghez intézett intelmeiből adott válogatást. A műsort Lennert Timea rendezte.
A ereklyével érkező Tasnádi Gábor többek között elmondta: – Az Esztergomból induló karddal 5000-nél is több kilométer áll mögöttünk. Ez a kard az eredetinek másolata. IV. Béla lánya, Anna hercegné 1336-ban, amiről írásos emlék van, több különböző ereklyéből álló csomagot küldött a Prágában élő vejéhez, amelyek között ott volt István Király kardja is. A VID Székesegyház kincstárában elhelyezett kardról másolatot készítettek, s a Vid kincstárban összeérintve felszenteltettük. Egy nagyot ugorva a történelemben 2004 december 5-e után nagyon sokan úgy gondoltuk tenni kell valamit amivel bizonyítsuk, hogy a magyarság nagy része nem úgy gondolkodik ahogyan a népszavazás történt. Ezért határoztuk el hogy a kardot, amelyjel István Király országalapitó harcát vívta, Erdélyen, Felvidéken és Kárpát alján át Délvidékre is eljuttassuk. Úgy gondoljuk, ezáltal is hozzájárulunk ahhoz, hogy az elkövetkező 1000 évben ezen a helyen is magyarul tudjanak imádkozni, magyarul tanulják a magyar történelmet. – mondotta Tasnádi Gábor úr. Dautbegovics Zoltán

De jó, hogy eljöhettünk!

250 első áldozó a doroszlói Kegyhelyen

Az elmúlt kedden, május 20-án, a papság és hitoktatók, tanitók, s nem utolsó sorban egy-néhány szülő kiséretében mintegy 250 első áldozó zarándokolt el a doroszlói Szűz Mária Kegyhelyre. A buszokból kiszálva örömtől sugárzó arccal vonultak a kegykápolnába, ahol köszöntötték a Szűzanyát. Menet közben máris villogtak a digitális fényképezőgépek, s többen is megjegyezték: „De jó, hogy eljöhettünk.

Milyen gyönyörű, meghitt ez a hely”. – mondották lelkendezve. A bevonulás utáni köszöntő és Máriát dicsérni hivek jöjjetek énekszám előadása után, az egy órányi szabadidőt, a gyónási lehetőség mellett a gyerekek a szabadtéren való játszadozással töltötték.

A zarándokololás jelentőségéről ft. Mátéfy Béla becsei esperes plébános urat, a zaránklat szervezőjét kerdeztem.

– Tavaly azzal a gondolattal inditottam el a zarándoklatot Becséről, Adáról, Péterrévéről, az idén immár Utrina és Völgypart is bekapcsolódott, hogy a gyerekeinket (a vallásneveléstől függetlenül) elhozzuk Doroszlóra, e sajátos bácskai Kegyhelyre. Ezáltal megismertehetik, megszerethetik, s majdan mint felnőttek is visszajönnek. A meggyőződésem, hogy Mária-tiszteletünk nélkül nem élhetünk. Külön örömre szolgál, hogy a csoport fogadása után ft. Verebélyi Árpád a Kegyhely őre arról tájákoztatott, hogy a környékbeli falvak is bekapcsolódnának a találkozóba. Élve az alkalommal a Hírvivőn keresztül is kifejezem örömömet, hogy a mozgalom tovább bővül. Ez egy jó alkalom, hogy az első áldozókkal eljöjjünk, ez egy kis zarándokút. – mondotta Ft. Mátéfy esperes plébános, s még hozzáfűzte: – Hazafelé a csoportommal megnézzük a topolyai templomot, s megtekintjük a Zentán épülő Kis Szent Teréz temlomot.
A doroszlóiak ezuttal is igazhitü vendéglátóknak bizonyultak, különféle kelt kalácsokkal kedveskedtek a gyerekeknek, aki megköszönve a figyelmességet, jó étvággyal fogyasztották a sütiket.

Dautbegovics Zoltán