Egyházmegyei ministráns találkozó Doroszlón

Lelkesen szolgáljatok és figyeljetek egymásra Doroszlón az elmúlt héten (június 30.-án) ministráns találkozót tartottak a Szuz Mária Keresztények Segítsége Kegyhelyen. A gazdag tartalommal teli össze-jövetelen egyházmegyénkbol mintegy 150 gyerek volt jelen. S hallgatta meg az oltári szentség kiszolgálásával kapcsolatos teendoket.
A d.e. 10 óra tájban való érkezés, kölcsön üdvözlések, barátkozás után eloadásokon vettek részt, majd következett a csoportos elméleti, illetve gyakorlati foglalkozás, a ministrálást illetoen. Ebédido után játékkal és vetélkedokkel foljtatódott a program.
A Szentmisére este 6 órakor került sor, amelyet számos paptestvére közremuködésével Balcsák Szilveszter újmisés plébános mutatott be. A plébános atya többek között arra buzdította a gyerekeket, hogy lelkesen szolgáljanak, mert az Istennek szolgáltok. – Örömünk oka Szuz Mária, akit szintén örömmel töltött el, hogy szolgálhatta egyszülött fiát Jézus Krisztust. Ti sem vagytok hétköznapiak, Istenhez tartoztok. Isten ezt a szolgálatot gyümölcsözové fogja tenni. Igyekezzetek mindig lelkesek, és figyelmesek lenni egymásra, és szeressétek egymást. Így lesztek boldogok, igy lesztek az öröm forrásai – hangsúlyozta Balcsák atya, aki a szentmise után áldását adta ministránsokra és a további megjelent hívokre. Rafael testvér orgonán való játéka, valamint csodálatosan szép (ének)- hangja tovább fokozta a szentmise áhítatosságát.
Ft, Verebélyi Árpád a Kegyhely ore mindenkinek köszönetet mondva annak a reményének adott hangot, hogy a gyerekek jól érezték magukat (akik egy hangos igennel ki is nyilvánították véleményüket), s hogy jövore újra találkoznak. Dautbegovics Zoltán

Sarlós Boldog-asszony fogadott ünnep Doroszlón

Doroszló os lakossága évszázadok óta fogadalmi ünnepként tartja számon július 2.-át. Ugyanis azon a napon vész-fergetek söpört végig a faluban és a határban, A jégeso szinte mindent tönkre tett. Azóta évente eljárnak a Szuz Mária Keresztények Segítsége Kegyhelyre, vagyis a Szentkúthoz és áhítattal imádkozva kérik az Égi Anyánk közbenjárását az O Szentfiánál, mentse meg munkájukat, a lakóépületeiket, a termoföldjeiket.
Ft, VEREBÉLYI Árpád a Kegyhely ore szentbeszédében arra buzditotta a hívoket, hogy ápolják a testvéri szeretetet és kapcsolatot. – Mária és Erzsébet találkozása a hegyekben jó példa erre. Az Istennel és Máriával való találkozás lemondásokkal jár, de Mária mindig segít, ezért nekünk is segíteni kell a rászoruló ember-társainkon. A kérésünk legyen oszinte, akkor lesz oltalmunkra. Az oszinte ima mentheti meg igazi emberi értékünket – hangoztatta a lelkiatya. Dautbegovics Zoltán

Pünkösdi ünnepek Doroszlón

A SZENTLÉLEK eljövetele, vagyis a Pünkösd alkalmából, a Szentkútnál több szentmisére, illetve szertartásra került sor. Az ünnepi szentmisére, amelyet ft. Verebélyi Árpád, a kegyhely ore mutatott be, d.e. 10 órakor került sor.
A májusi ájtatosságon este hattól vehettek részt a hívok. Másnap, azaz hétfon tartották meg a Boldogságos Szuz Mária Keresztények Segítsége kegyhely ünnepét. Délelott 11 órakor, a Szondról érkezo mintegy 200 hívo részvételével horvát nyelvu misét tartottak, amelyet ft. Verebélyi Árpáddal karöltve ft. Rabovsky Dominik szondi lelkipásztor mutatott be. Elotte a hívok keresztutat jártak, a szentmise után freskóknál rózsafüzért imádkoztak. A délután során (magyar nyelven) bunbánati liturgiával folytatódott a szertartás. A gyónási lehetoséget követoen következett a Kereszt-út a családokért, utána pedig a rózsafüzér imádság. Az ünnepi szentmise, ft. Verebélyi Árpád atya bemutatásával, 5 órakor kezdodött. A Szuz Anya emlékére rendezett ünnepség az estéli májusi ájtatossággal ért véget.

DZ.

Isten hangját meghallani




A Szabadkai Püspökség április 28- án országos szintu papi találkozót szervezett Doroszlón. A Valamennyi egyházmegyébol, összesen több mint száz pap volt jelen. A program délelott magyar és horvát nyelvu eloadásokkal kezdodött. Bábel Balázs, Kalocsa- kecskeméti érsek valamint Marin Srakic Diakóvár- eszéki érsek egyaránt a papság, jelenkorban megélt feladatvállalásaival foglalkozott. Elmondták, életüket Isten és az ember szolgálatában kötelességük élni. Ennek az el-hivatásnak nemigen kedvez mai, sokat kínáló világunk, melynek ritmusát követni veszélyes. Minden ember szívét valami be kell, hogy töltse, a papét elsodlegesen a fent említett szolgálat. A gondok és meghasonlások a rosszul megélt hivatásban gyökereznek, ekkor lépnek fel olyan súlyos nehézségek, mint például a nemrégiben szárnyara kapott a pedofil botrány. Isten szolgájának és általában magának az embernek a Mindenható szavát kell elsosorban meghallania. Az elhangzott tanulságok megvitatására boven adódott alkalom az ebéd ideje alatt, majd a találkozó a Szentkúton folytatódott, ahol a hívekkel együtt szentségimádást végeztek. Azt szentmise követte, melyet Msgr.dr. Orlando Antonioni pápai nuncius mutatott be, egyetemben a szintén jelenlevo hazai egyházi méltóságokkal: Msgr. dr.Pénzes János szabadkai-, Németh László nagybecskereki-, Ðuro Gašparovic szerémségi egyházmegyék püspökeivel valamint Stanislav Hocevar metropolita érsekkel, a belgrádi egyházmegyébol. Emellett a misén képviseltette magát Ðuro Ðudar a görög katolikus egyházmegye püspöke valamint Marin Srakic Diakóvár-eszéki érsek és Huzsvár László nyugalmazott nagybecskereki püspök is. Közremuködött: a szabadkai Pro Musica kórus, Paskó Csaba vezényletével valamint a Brass brass fúvós kvintett.Legvégül sor került a Szabadkai Egyházmegye Ifjúsági Bizottsága által, a Papság Éve alkalmából kiírt, általános és középiskolás gyermekeket megszólító, irodalmi, képzomuvészeti és zenei pályázatnak a díjkiosztójára. Több száz fiatal érezte úgy, hogy ilyen-olyan formában kifejezést szeretne adni a papság, az egyház életérol megfogalmazódott gondolatainak.


Ft. Verebélyi Árpád Doroszló plébánosa, a Szuz Mária kegyhely ore a rendezvénnyel kapcsolatban köszönetét fejezte ki a támogatóknak: a Magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának és a Szerbiai Vallásügyi Minisztériumnak. Mint mondta, rendkívül hálás a doroszlói egyházközség tagjainak, a Helyi Közösség tanácsának, az Önkéntes Tuzoltó Testületnek valamint a Móricz Zsigmond MME-nek is a találkozó megszervezésében nyújtott segítségért. Lennert Tímea Fotók:Komáromi József

Országos jellegü papi találkozó Doroszlón-DZ. tollából


A találkozót a belgrádi nuncius is megtisztelte jelenlétévelTalán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy, Ft. Verebélyi Árpád lelkipásztornak, a kegyhely orének szervezésében, április 28.-án egyedül álló esemény színhelye volt a doroszlói Szuz Mária keresztények segítsége bajkúti kegyhely. Ugyanis a Szentkútnál került sor az országos jellegu papi találkozóra, amelyen csaknem 150 pap, mintegy 10 püspök, s nem utolsó sorban Vatikán képviselojeként, a belgrádi nuncius is megjelent. A találkozó délelottjén a papság kongresszuson vett részt, a délutánján pedig volt szentség imádás, rózsafüzér, keresztút.

Az ünnepi szentmisére, mintegy (vidékrol is érkezo) 1000 hívo jelenlétében d.u 5 órakor került sor, amelyen dr. Pénzes János megyéspüspökünk, a megjelentekhez mondott üdvözlo beszédében arra buzdította a jelenlévoket, hogy a pápa által meghirdetett papok évében a hívok, az egyébb imájuk mellett, a lelkipásztorokért külön is imádkozzanak.

A találkozó végén kiosztották a jutalmakat azoknak a tanulóknak, akik részt vettek azon a pályázaton, amelyre egyházzal kapcsolatos rajzokkal, írásokkal jelentkezhettek. A középiskolások kategóriájában a doroszlói Risztity Anina érdemelte ki az elso díjat

Dautbegovics Zoltán

Tisztelet a lelki atyáknak


A szabadkai egyházmegye ifjúsági bizottsága a Papok Éve alkalmából hirdette meg általános és közép iskolásoknak szóló irodalmi, képzomuvészeti valamint zenei pályázatát. Ez utóbbi kategóriában sajnos nem küldtek alkotásokat. Mindemellett pályamuvek szép számmal érkeztek. Több százan gondolták úgy, hogy érdemes elmélyíteniük az egyházi rend szentségével kapcsolatos ismereteiket, közelebb kerülniük ehhez a témához.

A pályázaton való részvételre a Hírvivo katolikus hetilap, a Zvonik katolikus folyóirat, a püspökség hivatalos honlapja, a Mária Rádió illetve egy hivatalos püspöki irat buzdította a diákokat. A beérkezett pályamuveket szakmai zsuri bírálta el. Az írásokat Dr. Silling István egyetemi rendkívüli tanár illetve Dr. Hózsa Éva tanszékvezeto egyetemi rendes tanár véleményezte: ,,A fogalmazások arról gyozték meg a véleményezoket, hogy íróik szerint tisztelni és becsülni kell a lelki atyát, aki valóban Isten szolgájaként fejti ki áldásos tevékenységét a reá bízott közösségben.” A képzomuvészeti kategória pályamunkáit Olga Šram, képzomuvészet szakos tanár méltatta: ,,Az adott témák megélése, a tartalomátvitel eredetisége, melyekben láthatóan nyilvánultak meg az érzelmek, a gondolkodásmód, a tapasztalat és a vizuális emlékezoképesség voltak azok a meghatározó szempontok, melyek alapján egy-egy gyermekrajz kiemelkedett” A díjátadásra a doroszlói Szentkúton megrendezett Országos Papi Találkozó alkalmával került sor. Az ifjúsági bizottság nevében Utcai Róbert és Milenko Stantic atyák osztották ki, az értékes könyvcsomagokból álló jutalmakat. Nyugat-Bácskából a doroszlói fölsos Gellér Éva harmadik helyezést ért el a képzomuvészeti kategóriában, szintén ebbol a faluból küldött írást a középiskolás Ristic Anita, aki ezzel elso helyezést ért el. A bácskertesi nyolcadikos, Buják Brigitta, rajzát-valamint osztálytársa Molnár Mária írását szintén elso díjjal jutalmazták. A horvát nyelvu irodalmi pályázat három zombori sikert hozott: Valentina Radoš az alsósok- míg Tihana Halas a fölsosök-, Jasna Dozanin a középiskolások kategóriájában ért el harmadik helyezést.

Lennert Tímea

További képek:

Papi találkozó és zarándoklat

A Katolikus Egyház tavaly meghirdette a papság évét, ami idén Jézus Szíve ünnepéig tart. Püspökeink elso próbálkozásként összehívták országunk minden papját egy közös lelki napra, és ezt a találkozót a doroszlói Egyházmegyei Kegyhelyen szervezik meg, 2010. április 28- án.
Ugyanerre a napra, ugyanazon helyszínre hirdetik meg az egyházmegyeközi engesztelo zarándoklatot a papság évében, és arra kérik és buzdítjuk a hívek nagy közösségét, hogy vállalják ezt az engesztelo imazarándoklatot papjainkért, akikkel együtt fáradoznak Isten Országának építésén.

A találkozó programja:
10:00 – CENACULUM – Máriás Papi Lelkiség – Vezeto: Ft. Kovács Zoltán
12:00 – RÓZSAFUZÉR
13:00 – GYÓNÁSI ALKALOM
15:00 – KERESZTÚT
16:30 – SZENTSÉGIMÁDÁS
17:30 – PONTIFIKÁLIS SZENTMISE
Focelebráns: Msgr. Dr. Orlando Anonini érsek, a Szentszék belgrádi
nunciusa
19:00 – Alkalmi musor, a képzomuvészeti-, irodalmi-, és a zenei pályázat díjkiosztója
A házigazda, ft. Verebélyi Árpád Doroszló plébánosa, a kegyhely ore a következo szavakkal hív mindenkit a találkozóra:

– Hiszem azt, hogy Istennek kedves vezeklés az, amikor az éppen lelkileg feltöltodo papokért a hívek Máriával, Jézus anyjával imádkoznak, mint egykor Pünkösd napján a tanítványok.

Lennert Tímea

A XXI. század gyalogos zarándokai

Moholról már másfél évtizede rendszeresen indul a doroszlói búcsúba gyalogos zarándok csoport. A vállalkozó szellemu zarándokok száma általában 15-25 között mozog és az 1994-es elso gyalogos zarándoklat óta, csak párszor fordult elo, hogy a kedvezotlen idojárási viszonyok végett nem tudták ily módon megtenni ezt az utat.

Idén 25-en voltak moholi és adai lakosok, akik szeptember 6-án reggel 6 órakor a templomban gyülekezve, Isten áldását kérve vállalkozásukra. Plébánosuk ft. Baráth Gábor atya imádságos lelkülettel engedte oket útjukra – el is kisérve oket a faluszéli keresztig. A csapat lelkesen vágott neki, az embert próbáló, egy irányba megközelítoleg 92 kilométeres útszakasznak, melynek során csak egy hosszabb éjszakai pihenot tartanak (évek óta Kishegyesen). De ahogyan ok maguk fogalmaznak: „Akit egyszer elkapott ennek a gyalogos zarándoklatnak a szelleme, amíg csak teheti így akar menni!”. Bár volt, aki már az induláskor nagyon el akarta oket rettenteni! Ugyanis összetalálkoztak egy roma emberrel, aki megkérdezte tolük, hová mennek. Amikor meghallotta milyen hosszú útra készülnek ezt mondta: „Jaj, hát akkor ezek megdöglenek, még odaérnek!” Ez a kijelentés természetesen senkit nem bátortalanított el és mindannyian épségben megjárták oda és vissza is az utat!

Igaz, személyesen (még) nem volt alkalmam velük tartani, de a hazaérkezésükkor jelen voltam és kihasználtam az alkalmat arra, hogy megszólaltassak pár gyalogos zarándokot. Álljon itt élménybeszámolójuk:

Vendel bácsi, 62 éves (Mohol): „Most voltam eloször zarándoklaton – eddig is mentem volna, de mivel állatokat tartok, eddig nem tudta kire hagyni oket és ez meggátolt ennek a vágyamnak beteljesülésébe. Eddig. De most sikerült megoldanom! ( Elárulom önöknek, hogy a zarándok társaitól megtudtam, hogy a bácsi a nagy meleg ellenére az egész utat öltöny felsoben tette meg!) Hitben nevelkedtem fel, máskor is voltam már busszal, de magam elé tette, hogy még életemben egyszer gyalogosan is meg akarom tenni ezt az utat. Most sikerült. Örülök ennek!”

Erzsi néni 62 éves (Ada): „Ötödször gyalogolok – ez is volt a kívánságom, hogy ennyiszer el tudjak menni. Amit a szívemben hordoztam az elsosorban a családom volt. Férjem egészségéért fohászkodtam, és legalább még 65 éves koromig szeretném ezt az utat gyalog megtenni. Az idén nagyon könnyen átéltem mindent, szenvedés, törések nélkül mentem. Volt már úgy, hogy az egész talpam „lement”, de a Jó Isten meghallgatta kérésemet és mennél idosebb lettem, annál könnyebben megy ez a fajta zarándoklat.”

Timi és Móni 33 éves iker lányok (Ada): „Kilencedszer tesszük meg ezt az utat gyalogosan. Az imaszándékaink között volt az úton: közösségük megújulása, családunkban édesapánk megtérése – és a vendéglátó család nehézségeit is hordoztuk magukkal a zarándokúton. Ha valaki szeret gyalogolni, megvan benne a lelkesedés, az elszántság hogy legalább egy részt végig tud menni, meg persze, ha van valami szándék a szívében, amit a zarándoklat során hordozni akar – amiért menni akar – ennyi elég ahhoz, hogy valaki elinduljon gyalogosan ezen az úton!”

Marina 20 éves (Mohol): A zarándoklat legfiatalabb résztvevojeként – idén már másodszor ment. „Elsosorban azért indultam el újra, mert elsore nagyon megfogott ennek az útnak a szavakban kifejezhetetlen szépsége. Egy szép, összetartó közösség formálódik az út során az emberekbol.” Hogy tudnád megfogalmazni mi a lényege ennek a sokak szemében elavultnak tuno – napokig gyalogosan baktató, imádkozó zarándoklatnak?- tettem fel számára a kérdést. „Számomra eloször is az, hogy a bajainkat, bánatainkat elvigyük, odahelyezzük Szuzanyának. Segítséget kérünk tole az elottünk álló idoszakban is, hogy ha lehet minden jól alakuljon az életünkben – új erot nyerjünk a ránk váró nehézségek elviseléséhez. Egyben hálát adni is mentem, hogy minden vizsgámat sikerült idoben leraknom és erot kértem a továbbiakban is a tanuláshoz. Hiszem, hogy mindenben a Szuzanya segítségére számíthatok, és ezért már most azon igyekszem, hogy ha csak lehet jövore is el tudjak jutni gyalogosan Doroszlóra.”

Haza érve a templomba bevonulva láttam rajtad, hogy nagyon elérzékenyültél. Szavakba lehet foglalni ennek okát? Mi hozta ki beloled ezeket a könnyeket? – kérdeztem. „Elsosorban a hála, hogy a Szuzanya megóvott bennünket végig az úton, hiszen nem egyszer voltunk veszélynek is kitéve (pl. egy asszony miközben a traktor utánfutójára kellet, hogy felszálljunk – hanyatt esett és semmi komolyabb sérülést nem szenvedett… a Szuzanya alá tartotta anyai palástját! – Vagy a traktor légfékje felmondta a szolgálatot, amikor lejton lefelé mentünk és senki nem sérült meg, semmi baj nem lett ebbol sem…). Egyszeruen ezeket az érzéseket nem lehet szavakban kifejezni. Az érti meg, aki eljön és végig csinálja a zarándoklatot velünk.”

Klári néni 69 éves (Mohol): „15 éve egymás után részt veszek a gyalogos zarándoklaton. 93-ban kezdodött a zarándoklat elhunyt ft. Danyi László atyával – akkor Szegedre mentünk – a fatimai Szuzanya szobra amikor ott volt – utána indultunk Doroszlóra. Az elso indulás nagyon emlékezetes volt. Zuhogott az eso reggel ötkor, hat órakor volt az indulás – családom vissza akart tartani, azt mondták ilyen idoben nem megy senki sehová. Erre azt mondtam nekik: Én a templomig elmegyek, ha lesz valaki, akkor megyek, ha nem akkor maradok itthon. Mindenki aki feliratkozott az útra, mind ott volt (15-20-an voltunk). Zuhogott az eso. Amikor vége volt a templomban az útra bocsájtó imádságnak, gyönyöruen sütött a nap és végig az utunkon szép idojárás kísért minket. Amikor hazaértünk és bementünk a templomba – akkor kezdett el újra esni az eso. Elmesélni nem lehet ezeket az élményeket – át kell élni. Akit megfog ennek a zarándoklatnak a lelkülete – azért mindig visszavágyik, és amint hazaérünk már azon törjük a fejünket, hogy akkor jövore hogy s mint megyünk. Ez a négy nap fizikailag fáradtságos, de lelkileg feltöltodünk!”

Zsolt 23 éves (Mohol): „Másodszor voltam. Négy évvel ezelott mentem eloször, mert éreztem egy olyan indíttatást magamban, hogy el kell mennem. Indulás elott 3 nappal döntöttem ezt el, neki vágtam és nagyon jó élményekkel értem haza. Idén azért indultam újra neki, mert van egy-két cél az életemben, amit szeretnék elérni – elsosorban magamhoz illo hívo társat tudjak találni. Ha sikerül, akkor jövore azért fogok menni, hogy hálát adjak, ha nem valósul meg a vágyam ebben az évben, akkor jövore újra erre a szándékra vágok neki az útnak – ha csak tehetem. Mélyen érint a kishegyesi vendéglátó családok vendégszeretete is mindig. Nagyon hálás vagyok azért, ahogyan minden jóval ellátnak bennünket és nem csak ott, hanem minden útba eso piheno helyen is.”

Tamás 23 éves (Mohol): „Idén ötödszörre mentem. Minden nagyon szép és jó, problémamentes volt. Odaérve még a ministrálásba is aktívan részt vettem, mindegyik szentmisén és az esti – reggeli zsolozsma imádságokon is. Az Úr mindenhez adott erot és kello lelkesedést!”

Megszólaltak még páran akik már részt vettek egykor a gyalogos zarándoklaton, de most csak a hazaérkezéskor való megvendégelésbe segítettek be.

Irénke néni 60 éves (Mohol): „Nehéz mutét után pár évvel hálából mentem el egyszer gyalogosan, de sajnos a lábaim belso visszér gyulladást szenvedtek így többször nem tudtam így nekivágni az útnak. Viszont a mi traktoruk viszi már évek óta a gyalogosok mellett a csomagokat, 67 éves férjem vezetésével. (Aki minden évben úgy jön haza, hogy utoljára ment, de azért a rá következo évben csak megint elindult!). Azon az úton, amit gyalogosan tettem meg, számomra a legnagyobb „felfedezés” az volt, hogy a határban az út mellett milyen változatos és szép virágokat lehet találni. Ezekbol mindig koszorúkat fontunk és ez ma is így van, hiszen az út menti kereszteken helyezzük el oket, meg a traktor elejére is jut! No meg természetesen a zarándokok által vitt feszületen is mindig van friss virág koszorú.”

András bácsi 72 éves (Mohol): „Egészségi állapotom nem engedte meg, hogy idén nekivágjak az útnak. Bár az indulás napján reggel, amikor felébredtem az útifu ott volt a lábam alatt. El is döntöttem, hogy összepakolok és elmegyek. De ahogy hajoltam meghúzódott a derekam. Ez egyértelmu jele volt annak, hogy nem szabad gyalogosan mennem. Így most csak itthon, a zarándokok fogadásának segédkeztem. De természetesen a két napos szervezett busszal elmentem azért Doroszlóra. De teljesen más gyalog menni. Más úgy megérkezni a kegyhelyre, de a legnagyobb élmény, a zarándoklatról hazaérkezni. Amikor már közelítek a faluhoz – bár idos ember vagyok -, de könnyekig meg tudok hatódni. Hiszen hálatelt a szívem Szuzanya iránt, aki végig kísér az úton. Az emberiségnek szüksége van valamire, nem csak pénzre, munkahelyre, hanem elsosorban hiányzik a Jó Isten! Ezt mutatta meg az is, hogy idén mennyien ott voltak ezen a zarándoklaton! Keresik az emberek az Istent!”

Ahogy riportalanyom is megfogalmazta: „Fizikailag elfáradva, lelkiekben megerosödve érkezett haza a zarándokok csoportja!” Remélni tudjuk, hogy jövore is alkalmas lesz az idojárás, hogy újból nekivágjanak ennek az útnak, hiszen más nem fogja meggátolni ebben a szándékukban ezeket az embereket, kiket a közös út, közös élmény különleges közösségé formált. Imádkozzunk, hogy példájukat minél többen kövessék!

L. Zsuzsanna

„A megbocsátás az erosek tulajdonsága”

Mint egy aprócska jubileum, ötödik alkalommal szervezték és tartották meg szeptember 13-án azt az ifjúsági lelkinapot, melynek a doroszlói Mária-kegyhely adott otthont. A találkozó idei mottója érdekes módon Mahatma Gandhitól származott. „A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erosek tulajdonsága”. E gondolatok igen idoszerunek tuntek a kiengesztelodés évében. És persze nem csak erre a találkozóra, vagy évre vonatkoztak/vonatkoznak, hanem egész életvitelünkre.

Nagyon várt és elvárt eseménnyé notte ki magát ez az ifjúsági lelkinap. Azt is mondhatnánk, ha közeledik szeptember, vagyis Kisboldogasszony ünnepe, akkor a fiatalok Doroszlóra mennek. Az a lelkes kis csapat, a KÉKifi – a Keresztény Értelmiségi Kör ifjúsági tagozata, amelyik minden évben hosszas tervezgetés és kivitelezési munkálatok után, megpróbálja az odaérkezok délutánját érdekessé, tartalmassá és emlékezetessé tenni, arra törekszik hogy ezáltal is közelebb vigye a fiatalokat Istenhez.

Ez a bizonyos lelkinap minden évben ugyanaz és minden évben más. A fiatalok minden évben tudják, hogy mi vár rájuk (hogy hogyan épül fel a délutánjuk, hogy játszani is fognak, hogy a nap szentmisével zárul stb.), de azt is tudják, és szinte várják, hogy meglepetésekkel, kihívásokkal találják szembe magukat. Minden évben van ezeknek a délutánoknak egy olyan pontja, ami igazán különleges és maradandó. Elso évben a szentmise alatt minden résztvevo mintegy személyes felajánlásként egy-egy gyertyát helyezett el az oltár elott, amelyekbol végül egy óriási égo kereszt alakult ki. A következo évben virágszálakból alakítottunk ki kereszt alakú „virágágyást”. A harmadik alkalom rendhagyó volt, ugyanis a résztvevok a délután folyamán készített „zászlókkal” (illusztrált vásznakkal) a kegyhelyrol elzarándokoltak a doroszlói templomba. A tavalyi évben a szentírási részletet tartalmazó léggömböké volt a foszerep, ugyanis azokat engedték szabadon a résztvevok, jelképezve a buntol való megszabadulást. Idén a résztvevoket fizikailag is megmozgattuk, ugyanis át kellett kelniük a „folyón”.

Miután összegyultek a fiatalok, résztvevok (több mint 400-an voltunk), és ft. Verebélyi Árpád atya, a kegyhely ore köszöntötte oket, Dr. Sóti János SJ atya érdekfeszíto és szellemes hangvételben eloadott eloadását hallgathatták meg, A kiengesztelodés öröme címmel. Nagyon figyeltek a gyerkocök az atyára, de igazi felüdülést számukra a soron következo közösségi játékok jelentettek. A játékok során hajoltak, rúgtak, guggoltak, ütöttek, futottak a mozgásra éhes gyerekek. Akik másfajta felüdülésre vágytak, azok a Mária-szobor és a frissíto kút mellett, élo füzért alkotva mondták közösen a rózsafüzért.

Még mielott azt hihették volna a résztvevok, hogy ennyivel „megúszták” a napi teendoiket, ft. Utcai Róbert, csantavéri plébános újabb játékra invitált. Arra kért mindenkit, hogy fürdoruha és úszástudás nélkül keljen át a „folyón”. Ez a bizonyos folyó a szárazföldön helyezkedett el, és kvízkérdésekbol állt. Egy-egy játékos akkor tudott továbbhaladni „csónakjával”, ha megválaszolta az adott szakaszon feltett kérdést. Szinte hallani lehetett az evezok suhintásait, a víz csobbanását, olyan szorgalmasak voltak a résztvevok.

Természetesen a jól megérdemelt nyeremény sem maradhatott el az elért pontokért, amely cukorka formájában érkezett a fáradt legénység kezébe. A testi táplálék elfogyasztása után, a lelki táplálékra (szentmise) is szükségünk volt. Msgr. dr. Pénzes János püspök úr minden évben szívesen jön a fiatalok közé ünnepelni. Az idei szentmisét is o tartotta, és elmondta, felüdíti, megfiatalítja a doroszlói lelkinap légköre. A szentmisét és az egész délutánt az Ébredés zenekar zenéje tette még magasztosabbá. Idos és fiatal, kicsi és nagy együtt énekelte az ismeros dallamokat, és néhány új dalt is megtanultunk. A szentmise végére szinte teljesen beesteledett, de még akkor sem akartunk haza indulni. Nem tudtunk betelni a felújított kegyhely szépségével, a nap során szerzett élményekkel, a szép idovel, a sok nevetéssel, azzal a jóleso érzéssel, ami egy tartalmas nap után elönti az embert.

A közösen eltöltött délután remélhetoleg sokaknak tartalmas és érdekes volt. A szervezok sokat munkálkodtak azon, hogy így a tanév elején egy olyan ajándékot nyújtsanak a résztvevoknek, amit év közben többször elovehetnek, kibonthatnak és meríthetnek belole. Sokaknak sokmindent megköszönhetnék, de mindez nem jöhetett volna létre a Jóisten és a Szuzanya gondoskodása nélkül.

A KÉKifi internetes honlapján, melynek címe: www.kekifi.kek.org.rs megtekinthetok az ifjúsági találkozó alkalmával készült fényképek valamint több érdekes programajánaltunk is van a közeljövore.

Végezetül szeretnénk köszönetünket kifejezni a támogatóinknak: a Szabadkai Egyházmegye plénániáinak, a Keresztény Értelmiségi Kör civil szervezetnek, a Biromarketnek valamint akik a média területén is közremuködtek velünk: Mária Rádió, Szabadkai Rádió, Pannon Rádió, Magyar Szó, Hét Nap, Hírvivo, Hitélet.

Csapó Mónika

“A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erosek tulajdonsága.” (Mahatma Gandhi)

Ifjúsági találkozó a doroszlói Mária kegyhelyen. A tavalyi találkozóhoz hasonlóan az idén, szeptember 13-án is több száz fiatal zarándokolt el a XVIII. századtól napjainking fenálló nemzeti kegyhelyünkre, a Segíto Boldogasszony bácskai kegyhelyére, amely pontosabban Nyugat Bácskában található, a szabadkai egyházmegyében. A fiatalok rendkívüli megelégedettséggel vettek részt az ifjúsági napon, hiszen sokat játszhattak a szabadban, amit szeretnek és barátkozhattak, ismerkedhettek hasonló korosztályú más településrol érkezo zarándoktársaikkal. Az ifjúsági találkozón kivitelezett érdekes programok és az újonnan felújított kegyhelynek minden lehetosége, feltétele megvolt arra, hogy a fitalok lelkiekben felfrissülve és gazdagodva hazatérjenek és folytassák a megkezdett tanulmányaikat az iskolában. A soron következo ötödik alkalommal került megszervezésre ez a hagyományosnak titulálható lelkinap. Az elokészületek már néhány héttel elobb megkezdodtek. A szervezést ft. Utcai Róbert, csantavéri plébános atya valamint a Keresztény Értelmiségi Kör ifjúsági tagozatának csapata vállalta magára. Az elokészültek folyamán rengeteg új ötlet születet és mindenki hozzájárult egyéni tehetségével, képességével, talentumával, hiszen az egyház tagjaiként mindenkinek lényeges volt a szerepe és részvétele a megbeszélésektol egészen találkozó záró eseményéig. A kegyhely ore, Verebélyi Árpád atya fogadta és segítette a fiatal zarándokokat, hogy minden rendben legyen. A programok redkívül hasznosnak és érdekesnek igérkeztek! A regisztráció elvégzése után a fiatalok egy közöss imára lettek meghívva a kegytemplomba, melyben a Segíto Boldogasszony képe található a fooltáron. Az eloadás a “kiengesztelodés örömérol” szólt, melyet ft. dr. Sóti János atya tartott. Kihangsúlyozta nekünk azt, hogy a jó Isten minden embert szeret és a javát akarja. Egy történetben elmesélte nekünk, hogy egy fiatal fiú sokkal boldogabb volt a saját szüloföldjén, mint idegenben, más országban, de ehhez elkellett mennie, hogy rájöjjön. Valójában, a megbocsátással megszabadulunk a tehertol, amit hordoztunk és újból szabadok lehetünk, “szárnyakat kapunk” és ez az, ami örömmel tölt el bennünket. A továbbiakban játék a szabadban, valamint ima és ének volt a kegyhelyi szentkútnál. Már biztos sokan várták az “átkelés a folyón” programot, valójában a közelben található a Duna-Tisza-Duna csatorna, de a szervezok egy még érdekessebb feladatot készítettek. Mégpedig azt, hogy mezei tisztáson sávokat kialakítva ún.“csónakok”-ban kelljen átkelni az egyik végétol a túlsó végére, oly módon, hogy a fiataloknak hittanismereti vagy egyéb témákban való jártasságukat, “evezotehetségüket” volt alkalmuk leellenorizni. A szorgos igyekezetért mindenki jutalomként cukorkát kapott, aki résztvett a játékben, mégpedig az elért pontszámok alapján! A szentmisét msgr. dr. Pénzes János, szabadkai megyéspüspök mutatta be. A püspök atya elmondta, hogy örömmel vett részt és áldásával támogatta a fiatal zarándokokat. A szentmisén több pap is jelen volt. Befejezésül az Ébredés zenekar tartott vidám zenei koncertet, amelyen a fiatalok körében elhangzottak a már közkedveltté vált derus énekek. Redkívül hálásak lehetünk a kapott sok kegyelmekért, hiszen Mária, Égi Édesanyjánkként valóban teljesíti ezt feladatát és közbejár értünk gyermekeiért. Gál Hedvig

Képek